Vízminták radontartalmának meghatározásával több szemszögből is érdemes foglalkozni: egyrészt sugáregészségügyi szempontból az ivó-, és ásványvizek radontartalmának vizsgálata és a fogyasztásukból eredő sugárterhelés járulékának becslése napjaink aktuális feladata; másrészt a természetes vizek radontartalmának mérése információkat adhat a vizek eredetéről, keveredéséről, a föld alatt megtett útjáról.
A víz radioaktivitását azonban hőmérséklete is befolyásolja. Alacsonyabb hőmérsékletű vizek rádiumtartalma általában kisebb, mint a melegebb vizeké, ugyanis a melegebb vizek több ásványanyagot, s általában velük együtt rádiumsókból is többet tudnak kioldani a mélyben lévő magas hőmérsékletű kőzetekből. Ezzel szemben, a termálvizek radonkoncentrációja esetén általában az figyelhető meg, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű vizek radonkoncentrációja nagyobb mint a magasabb hőmérsékletűeké, mert a radon oldékonysága, a Henry-törvénynek megfelelően, a hőmérséklettel csökken, hasonlóan más gázokéhoz.
A természetes vizek radontartalma elsősorban a geológiai környezettől függ, a hőmérséklet-függés fenti tendenciájának érvényesülését a tapasztalatok szerint csak azonos víztározóból származó hévizekre érvényes.
A föld mélyéről feltörő vizek geológiai, kémiai, fizikai stb. okok miatt természetes radionuklidokat tartalmaznak. Ezek a radionuklidok, a vizek különböző célú felhasználása során, a szervezetbe jutnak és bomlásuk során besugározzák azt, így külön figyelmet érdemelnek. Az ivóvízzel az emberi szervezetbe kerülő radionuklidok közül legfontosabbak a radon, valamint a rádium, amely ?csontkereső? és hosszú felezési idejű radionuklid lévén erősen toxikus.
A mélységi vizek radon-aktivitáskoncentrációja általában néhány kBq/m3-től néhányszor 100 kBq/m3-ig terjed. Sugárvédelmi szempontból ez akkor okoz problémát, ha a víz felszínre kerülése és fogyasztása között rövid idő telik el. Kereskedelmi ásványvizeknél ez az idő általában bőségesen elegndő ahhoz, hogy a felszínre kerüléskor meglévő radon nagy része már elbomoljon. Gyógyfürdők esetén azonban, ahol a felszínre kerülő víz rövid időn belül felhasználásra kerül, számolni kell azok esetleges magas radontartalmából eredő problémákkal is. Fedett medencék vizéből elpárolgó radon például jelentősen megnövelheti a légtér radontartalmát is. Hasonlóan vízművek zárt helyiségeiben is a bányászott víz jelentős radonforrás lehet.
A jelenleg fejlesztés alatt álló gázszeparátor monitoring rendszer rendelkezik radon detektorral is, azaz képes a kiszivattyúzott vízből kiválasztott radon koncentrációjának regisztrálására. Ez – többek között – a termálvizek esetében bírhat nagy jelentőséggel, ugyanis a radon (radioaktív nemesgáz) a rádium leányeleme (azaz a rádium bomlásából keletkezik a radon). A rádium pedig jól oldódik a vízben, amiből az következik, hogy a vízben oldott rádium radioaktív bomlásából keletkező radon a vízben maradva folyamatosan dúsul, amíg el nem bomlik.
Vállalkozunk az említett paraméter mérésére, folyamatos regisztrálására, illetve egyedi monitoring, szabályzó, vagy beavatkozó rendszerek kialakítására, valamint szakmai tanácsadásra is.
A mérési elrendezés fejlesztése jelenleg is folyik